Kedves Klubtársam!
Lássuk az első feladatsort! Ne feledd, hogy a többszörös választásos
feladatoknál csak akkor kapsz egy pontot, ha minden helyes választ
jelölsz, és hibás választ nem jelölsz be.
Sok sikert, jó munkát kívánunk!
Bendegúz
Sara Pennypacker: Klementin – részlet
A mamám letette a ceruzát, és felnézett. – Klementin, olyan mamát szeretnél, aki bankban dolgozik, és elegáns ruhában jár?
Jól bevarrtam a számat, hogy ne mondhassam, hogy Néha talán igen, és gyorsan kinéztem az ablakon. (…) És akkor rádöbbentem, hogy itt az ideje,
hogy eláruljam a titkomat. – Ha nagy leszek, talán én is művész leszek.
És tudjátok, mit válaszolt?
– Ó, Klementin, hiszen máris az vagy! Lehet, hogy végül valami egészen más foglalkozást választasz – bármit, ami csak érdekel –, de mindig
is művész maradsz. Egyszerűen az vagy, és kész.
És a nappali szobánk – közepén a rajzasztallal – egyszeriben tökéletesen ízlésessé változott! De most már szinte égtek az ujjaim a vágytól, hogy rajzolhassanak, hát belebújtam a dzsekimbe, és rohantam a parkba, hogy keressek valami érdekes rajzolnivalót.
A papám szerint nagy érzékem van ahhoz, hogy észrevegyem az érdekes dolgokat. Sőt, azt mondja, ha az érdekes dolgok észrevétele egy sportág volna, már el se bírná a nyakam azt a rengeteg aranyérmet. A papám szerint ez Igen Jó Jel a Jövőmre Nézve. Szerinte persze detektívnek is jó lennék, sőt, a megfigyelőképesség minden pályán jól jöhet.
A mamám szerint pedig azt jelenti, hogy jó művész lehet belőlem.
Vagy író. Tavaly eljött a sulinkba egy írónő, és azt mondta: Figyeljetek! De nem úgy értette, hogy a tanárra, hanem arra, ami körülöttünk folyik,
hogy írni tudjunk róla. (…)
Na, szóval, író ugyan nem leszek – annyit ülni egy helyben?! Azt már nem! –, de észreveszem, és le is írom az érdekes dolgokat. És lerajzolom.
A parkban mindjárt meg is láttam valamit: egy nő termoszból lencsét evett… fogkefével! Villa is volt nála, de azzal salátát evett!
Meg is kérdeztem mindjárt, lerajzolhatom-e a lencsét a fogkefén, mire azt mondta, hogy „Hát persze”, én meg lerajzoltam. (…)
Mihelyt hazaértem, le is írtam mindent, és megkérdeztem a mamámat, főzne-e lencsét vacsorára.
– De hiszen te utálod a lencsét, Klementin – emlékeztetett a mamám.
– Biztosan csak azért, mert eddig nem úgy ettem, ahogy kell – mondtam erre én.
Így hát lencse volt vacsorára, és az új módszerrel ettem, és találjátok ki, mi történt? Működött! A lencse odatapadt a fogkefe sörtéihez, és nem csúszott le, mint a villáról. Úgyhogy rengeteg lencsét tömtem egyszerre a számba.
Ami elég baj, mert utálom a lencsét.
Az előző szöveg alapján oldd meg a feladatokat!
You need to be registered and logged in to take this quiz. Jelentlezz be vagy Regisztrálj új felhasználóként